Antidepresszánsok kezelési lehetőségként krónikus fájdalom esetén

A krónikus fájdalom szinte mindig depresszióval jár

Nagy általánosságban krónikus fájdalomról akkor lehet beszélni, amikor a fájdalom tovább tart 3 hónapnál. (A krónikus fájdalom szindróma ugyanakkor ennél összetettebb jelenség: ez ugyanis 3-6 hónapnál régebben fennálló, más okkal nem magyarázható, szokványos fájdalomcsillapítókra általában nem reagáló fájdalom, amely nem korlátozódik egyetlen anatómiai régióra, és amelyben a psziché is érintett.)
Ez a kórkép – nem meglepő módon – gyakran együtt jár a depresszióval, amerikai felmérések szerint a krónikus fájdalommal élők 35-45%-a küzd ezzel a betegséggel. Ennek következményeként a kezeléseknek sokszor részét képezi az antidepresszáns adása. Ugyancsak szerepe lehet az ilyen gyógyszereknek olyan daganatos betegeknél, akik a betegség okozta pszichés terhelés nyomán depresszióval küzdenek. Fontos megjegyezni, hogy az emiatt kialakult hangulatzavar nincs feltétlenül összefüggésben az onkológiai betegség súlyosságával, jóval inkább függ az adott páciens személyiségétől, a reziliencia képességétől, a segítő környezet meglététől és további – nem feltétlenül fizikai – tényezőktől.

Mi lehet a szerepe az antidepresszánsoknak?

Az antidepresszánsok adásának a valóságban nem feltétlenül a fájdalom csökkentése a célja, hanem a krónikus fájdalom vagy a daganatos betegség okozta valós depressziós és szorongás csökkentése. Éppen ezért ezek a szerek – mások mellett – részei lehetnek a bio-pszicho-szociális megközelítésnek. A gyakorlati alkalmazásban mindenképpen elmondható, hogy sokszor nagy segítséget jelentenek az antidepresszánsok a mindennapok megélésében.
- A depresszió a daganatos betegség bármely szakaszában előfordulhat. Leggyakrabban a diagnózis közlése utáni hetekben alakul ki, bár kritikus helyzet lehet egy csonkító műtét utáni szituáció is. Nagy kockázattal járhat az a helyzet is, amikor az erőfeszítések ellenére esetleg kiújulás következik be, illetve súlyosbodik a betegség, mert ez felerősítheti a reményvesztettség érzését – hangsúlyozza a pszichiáter.

Kérjünk és fogadjuk el a segítséget!

- A páciensnek elsősorban be kell látnia, el kell fogadni, hogy depresszióval, szorongással küzd, amely már túllép a saját erőből leküzdhető mértéken. Ha ez megtörtént, már könnyebb lesz szakorvoshoz fordulni, aki gyógyszeres kezelésként gyengébb vagy erősebb hatású antidepresszánsokat, a konkrét tüneteknek megfelelő nyugtató, szorongásoldó és/vagy alvást segítő gyógyszereket egyaránt elrendelhet. A kezelés egyfajta tűzoltás is lehet: néhány hét alatt elérhető, hogy a beteg jobban érezze magát, tudjon aludni, kipihentebb legyen, oldódjon a szorongása, kitörhessen a fájdalom okozta pszichés szenvedés ördögi köréből – összegzi dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere. – A gyógyszeres segítség mellett nagy szerepe van a pszichológiai kezelésnek is a depresszió oldásában. A pszichológussal történő egyéni konzultációk vagy a csoportos tréningbe való bekapcsolódás révén a pszichológusok új szemlélet adhatnak a betegnek, konfliktuskezelési és feszültségcsökkentő módszerek megtanításával enyhíthetnek a lelki terheken. Kutatások bizonyítják, hogy azok, akik még betegen, fájdalommal küzdve is valamiféle kontrollt éreznek az életük felett, jobb minőségű és hosszabb életet élhetnek. Éppen ezért mindent meg kell tenni, hogy fájdalmakat csökkentsük, az életminőséget javítsuk, és a lehető leginkább vonjuk be a beteget a saját életének irányításába, hiszen minél cselekvőképesebbnek érzi magát valaki az adott helyzetben, annál nagyobb belső energiákat tud mozgósítani a gyógyulás érdekében.

Forrás: Pszichiátriai Központ (www.pszichiatriaikozpont.hu)