Depresszió - ha nem képes az örömre, kaphat segítséget

Mi a normális?

- A depresszió diagnózisának fontos jellemzője az időtartam. A tartós lehangoltság kialakulása hosszas folyamat, de ha két hete már olyan látványosan lehangolttá válik valaki, ami jól elkülöníthető a személy és/vagy a környezete számára, fel kell figyelnünk rá – ismerteti a pszichiáter. -  A depresszió jelentős eltérést jelent az úgynevezett normalitástól.  És hogy mit is tartunk általánosságban normálisnak? Ha a személy képes az öröm átélésére, ha el tudja látni a feladatait, ha meg tud felelni az alapvető szociális elvárásoknak, tud kapcsolatokat tartani, más emberekkel együttműködni.

Genetikai és környezeti hatások is hozzájárulnak

A depresszióra létezik genetikai hajlam, ami azonban nem egyetlen gén, inkább egy idegrendszeri, hormonális struktúra, amelynek talaján kialakulhat a betegség – jellemzően bizonyos környezeti tényezőkkel összefüggésben. A súlyos veszteségélmények, a gyerekkori és felnőttkori traumatikus események kiemelt hajlamosító tényezők számos pszichiátriai kórkép esetében, ahogyan például a daganatos betegségek és a krónikus fájdalom is. 
Vagyis az, hogy az egyik ember depresszióba zuhan egy esemény hatására, a másik pedig nem, az a genetikától és a környezettől (például támogató családtól, barátoktól) is függ. Akinek a családjában van pszichiátriai problémával küzdő rokon, ott érdemes mélyíteni az önismereti tudást és fokozottabban figyelni a lelki megterhelődések idején.

Tünetek, amelyekre fel kell figyelni

• Depressziós hangulat, amikor valaki szomorúnak, üresnek, reménytelennek érzi magát majdnem minden nap. (Gyerekeknél a depressziós hangulat ingerlékenységben is megnyilvánulhat.)
• Az érdeklődés vagy öröm jelentős csökkenése a legtöbb tevékenységben. 
• Jelentős testsúlycsökkenés vagy - gyarapodás étrendváltoztatás, fogyókúra nélkül.  
• Túl sok vagy túl kevés alvás, a hét legtöbb napján.
• A viselkedésben/ tevékenységben megfigyelhető izgatottság vagy gátoltság.
• Fáradtság vagy energiahiány.
• Értéktelenség érzése vagy túlzott/ indokolatlan bűntudat.
• Csökkent gondolkodási vagy koncentrációs készség, döntésképtelenség.
• Halállal, illetve visszatérő öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok.

Természetesen nem feltétlenül jelenik meg minden tünet egyszerre egy páciensnél, de a szakember el tudja dönteni, mennyi és milyen erősségű tünet esetén lehet kimondani a depresszió diagnózisát.

Fiatal felnőttek és idősek is veszélyeztettek

Gyerekeknél nagyon ritka a valódi depresszió, ez jellemzően csak kamaszkortól diagnosztizálható. Ha egy gyerek produkál ilyen tüneteket, más irányban kell kutakodni, elsősorban a családban, például elhanyagolás, bántalmazás jeleit keresve. A fiatal felnőttek azonban viszonylag gyakran válnak depressziósokká, amikor kikerülnek az iskolából és először találkoznak a felnőtt élet terheivel. Az idős kor a másik veszélyeztetett életszakasz, amikor felmerülhet a „nincs rám szükség” érzése, de természetesen bármely életkorban felmerülhet ez a probléma. (A COVID járvány alatt és után például jelentősen megemelkedett a depresszió diagnózisok száma, számos tényező miatt.)

Gyógyszer vagy terápia?

- Egy szakember pontosan meg tudja állapítani, hogy a páciens és a környezete kibírja-e azt, hogy hetekig csak pszichoterápiára alapuljon a kezelés. Ugyanis van olyan helyzet, amikor először – egy fejfájáshoz hasonlóan - csillapítani kell a szenvedést, és amikor túl vagyunk a súlyos szakaszon, kezdődhet a „góckutatás”. A depressziónál is lehet, hogy először be kell vetni egy gyógyszert, ami néhány hét alatt hat, és ha ez megvan, nekiláthatunk a terápiának – hangsúlyozza dr. Veres Andrea, a Pszichiátriai Központ pszichiátere, főorvos. - Úgy vélem, nem szabad gyógyszerellenesnek lenni, mert nem mindenkinek adottak olyan nyugodt, biztonságos feltételek, amelyek mellett megengedheti magának, hogy hónapokig csak a gyógyulásával foglalkozzon. A terápia azonban mindenképpen komoly támaszt jelent, már csak azért is, mert a genetikai hajlam miatt a depresszió akár többször is visszatérhet. A terápia abban is segít, hogy az érintett már az első jeleket észrevegye magán és időben tudjon segítséget kérni, illetve, hogy olyan módszereket tanuljon meg, amelyekkel meg tudja magát védeni, csökkenteni tudja tünetei súlyosságát, vagy akár meg tudja előzni egy következő depresszív epizód kialakulását.
Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy a depresszióban a teljes szervezet, a mentális, pszichés és a hormonális háttér is érintett, tehát a teljes szervezetnek van szüksége ilyenkor segítségre, amelyhez sokszor hozzá tartoznak a gyógyszerek is. Leggyakrabban a gyógyszeres kezelés a pszichoterápiával együtt vezet a tartós gyógyuláshoz.

Forrás: Pszichiátriai Központ (www.pszichiatriaikozpont.hu)