A demencia elsődlegesen egy neurológiai betegség, azonban mind a diagnózis felállításában, mind pedig a kezelési terv kialakításában jelentős szerepe van a pszichiáternek és a neuropszichológusnak is. Az állapot következtében memóriazavar, zavartság és egyéb kognitív funkciók romlása lép fel.
Foglaljon időpontot pszichiátereinkhez!
Pszichiátriai Központ
A demencia egyfajta idegrendszeri megbetegedés, melynek következtében irreverzibilis, vagyis nem visszafordítható károsodások, elváltozások jönnek létre, az agysejtek pusztulásnak indulnak – ez okozza a szellemi képességek visszaesését, hanyatlását. A kognitív képességek jelentősen romlanak a betegség előrehaladtával, tehát a memóriát, a gondolkodást és a figyelmet is érinti. Leginkább a 65 év felettieknél jelentkezik demencia, azonban ritkán fiatalabb korban is előfordulhat.
Tehát a demencia olyan progresszív neurológiai rendellenesség, amely az agyi idegsejtek fokozatos pusztulásához és az agyi funkciók hanyatlásához vezet. Ez a betegség főként az idősebb korosztályt érinti, különösen a 65 év felettieket, de ritkán fiatalabb korban is megjelenhet, és ilyenkor is súlyos következményekkel jár. Az agysejtek elhalása visszafordíthatatlan változásokat okoz az agyban, ami kihat a beteg szellemi képességeire, viselkedésére és mindennapi élettevékenységeire.
A demencia főbb tünetei közé tartozik a memória jelentős romlása, amely leggyakrabban a rövidtávú emlékeket érinti elsőként, majd a hosszú távú emlékekre is kiterjed. A demencia során a betegek egyre gyakrabban tapasztalnak nehézséget a mindennapi tevékenységek elvégzésében, mivel a gondolkodás és a döntéshozatal képessége is gyengül. A demencia hatással van a figyelemre, az időérzékelésre, és sok esetben a nyelvi képességekre is, így az érintettek gyakran küzdenek a megfelelő szavak megtalálásával vagy a mondatok összeállításával. Továbbá megjelenhetnek személyiségváltozások is, a betegek akár ingerlékenyebbek, szorongóbbak vagy éppen közömbösebbek lehetnek.
A demencia leggyakoribb formája az Alzheimer-kór, amely az esetek mintegy 60-70%-áért felelős. Egyéb formák, mint például a vaszkuláris demencia, Lewy-testes demencia vagy a frontotemporális demencia, szintén jelentős gyakorisággal fordulnak elő. Mindegyik típus különböző agyi területeket és funkciókat érint, így tüneteikben is eltérhetnek.
Bár jelenleg nincs olyan kezelés, amely visszafordíthatná a demenciát, a korai felismerés és a célzott terápia lassíthatja a tünetek előrehaladását. Fontos, hogy a demenciával élők számára megfelelő támogatást, környezetet és gondozást biztosítsanak, amely elősegíti számukra az életminőség megőrzését a lehető leghosszabb ideig.
Cikkek melyeket mindenképpen olvasson el!
A demencia hétköznapi ismérve a „feledékenység”. Ennél azonban többről van szó, nem pusztán feledékennyé válik az ember: állandó és egyre romló memóriabeli gondok lépnek fel, melyek mellett nem kognitív tünetek is jelentkeznek. A beszéd és memória zavara, a felismerés zavara és a cselekvés zavara mindig kognitív tünetek, melyekkel párhuzamosan jelentkezhet szorongás, illetve depresszió. A demenciával élő beteg állapotát tovább nehezítheti az érzelmi- és társas elszigetelődés is. A tünetek alapvetően lassan alakulnak ki, ám a romlás folyamatos, azonban ezen a megfelelő kezelés és terápia tud javítani. Idővel azonban eljön az a pont, amikor a hétköznapi dolgok komoly kihívást jelentenek, és sok időt vesznek igénybe a betegtől.
A demencia kialakulásának hátterében többféle biológiai és genetikai ok állhat, melyek mind az agy sejtjeinek károsodásához, valamint az agyi funkciók fokozatos romlásához vezetnek. Az egyik leggyakoribb ok az idegsejtekben és azok környezetében bekövetkező szerkezeti és kémiai változások, amelyek megzavarják az agysejtek közötti kommunikációt. Ezek a változások különféle fehérjék, például a béta-amiloid és a tau fehérjék felhalmozódásához vezethetnek, amelyek idővel akadályozzák az idegsejtek megfelelő működését és életben maradását.
További gyakori okok közé tartoznak az agy vérellátásának problémái is. A véráramlás csökkenése, például érszűkület vagy stroke következtében, károsíthatja az agyszöveteket, ami szintén hozzájárulhat a demencia kialakulásához. Az ilyen jellegű, vérellátással összefüggő problémák leginkább a vaszkuláris demenciára jellemzőek.
Genetikai tényezők szintén szerepet játszhatnak: bizonyos gének – például az APOE ε4 gén – jelenléte növelheti a demencia kialakulásának kockázatát, különösen az Alzheimer-kór esetében. Bár a genetikai hajlam fontos szerepet játszhat, a demencia megjelenésében a környezeti és életmódbeli tényezők, mint például a dohányzás, az egészségtelen táplálkozás, a fizikai aktivitás hiánya és a mentális ingerlés elmaradása szintén jelentős kockázati tényezők lehetnek.
Emellett bizonyos betegségek – például a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a magas koleszterinszint – tovább növelhetik a demencia kockázatát, mivel ezek mind káros hatással lehetnek az agyra és az idegsejtek egészséges működésére. A demencia tehát egy komplex, több tényező által befolyásolt állapot, amelynek megelőzése és kezelése a kockázati tényezők csökkentésére, valamint az agy egészségének megőrzésére irányul. A menopauza előtti években, az úgynevezett perimenopauzában sok nő megtapasztalhatja a hangulatingadozásokat, esetleg -zavarokat és más megterhelő pszichés tünetet. Ez a nagy változásokat hozó időszak bizonyítottan erősen hat tehát a mentális és lelki egészségre, de dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere szerint ezt nem kell ...
Kapcsolódó cikkünk
Pszichés szempontból sérülékeny időszak a perimenopaza
A demencia tulajdonképpen egy összefoglaló megnevezés, amely többféle, az idegrendszert érintő kórképet foglal magában, és különböző tünetek, súlyossági fokok, valamint kiváltó okok szerint csoportosítható.
E csoport legfontosabb tagja a kortikális demencia, amely például az Alzheimer-kórra is jellemző. A kortikális demencia tünetei között kiemelt szerepet kapnak a beszédzavarok: a szavak nehézkes formálása, a kifejezőképesség csökkenése és a gondolkodás tempójának jelentős lassulása. A beteg rövid távú memóriája hamar károsodik, később pedig a hosszú 
távú emlékek is egyre halványulnak. A betegség előrehaladtával gyakran megjelennek pszichés tünetek is, mint a szorongás, depresszió és más pszichiátriai kórképek.
A kortikális tünetek mellett gyakran észlelhetők korán jelentkező mozgásszervi problémák is, mint az egyensúlyzavar, a testtartás változása, illetve az izomtónus kontrolljának csökkenése. Ezek a tünetek a szubkortikális demenciára jellemzőek, amely az agykéreg alatti területek károsodásából ered.
A demencia a tünetek súlyossága alapján három szakaszra osztható: enyhe, középsúlyos és súlyos stádiumokra.
A demencia számos, az idegrendszert károsító betegség és állapot következményeként kialakulhat. Egyes esetekben ezek az okok átmenetiek, idővel javulnak, és így másodlagos demenciának nevezhetők. Az idegrendszert érintő betegségek azonban – különösen az érrendszeri problémák – gyakran vezetnek tartós demenciához, amelyeket vaszkuláris demenciaként említünk. Az elsődleges, vagy primer demenciák közé tartozik például az Alzheimer-kór, amely visszafordíthatatlan és lassan súlyosbodó kórkép.
A demencia egyéb formái között szerepelnek olyan esetek, amelyek például daganatok, balesetek vagy más szerzett agykárosodások következtében alakulnak ki. Ezekben az esetekben a kognitív hanyatlás mellett gyakran jelentős személyiségváltozás is megfigyelhető: a beteg viselkedése, érzelmei és hozzáállása alapvetően megváltozhat. Számos egyéb betegség, például a pajzsmirigy alulműködés vagy a depresszió is szellemi hanyatlást idézhet elő, ezért a pontos diagnózist minden esetben szakorvos állíthatja fel. Fontos, hogy a beteg és hozzátartozói időben felismerjék a jeleket, és minél hamarabb szakorvoshoz forduljanak a megfelelő kezelés érdekében.
Alapvetően egyes demenciák irreverzibilisek, vagyis az állapot romlását nem lehet megállítani, legfeljebb valamelyest lassítani, ám az állapot visszafordíthatatlan. Ilyen például a már említett Alzheimer-kór is. Reverzibilis, vagyis visszafordítható a daganatok következtében kialakuló demencia, a különféle fertőző betegségek által kiváltott (például agyvelőgyulladás) demencia, vagy az ioneltérésekből adódó demencia. Alapvetően azt lehet mondani, hogy általában a szekunder demencia esetében van lehetőség az állapot visszafordítására.
A demencia tünetei általánosan közismertek, így sokan hamar elkezdhetnek gyanakodni a kórra, ám maga az érintett is hamar képes észlelni magán a tüneteket. A diagnózis felállítása elsődlegesen neurológus szakorvos, illetve pszichiáter feladata, aki az anamnézis felvételét követően képalkotó vizsgálatokat ír elő. MRI és CT vizsgálatokkal kimutatható az agy szerkezetében végbement változás, illetve laboratóriumi vizsgálatok is segítik a diagnózist. A neurológus mellett a neuropszichológiának is szerepe van a diagnózis felállításában, aki demencia szűrőteszt segítségével képes elősegíteni a megfelelő diagnózist.
Már maga a diagnózis felállítása is több terület bevonását igényli, így a kezelés sem csupán a neurológuson és a gyógyszeres terápián múlik, hanem a pszichiáter és a neuropszichológus is jelentős szerepet játszik a betegség romlásának lassításában. Ugyan a folyamatot megállítani nem lehet, a visszafordíthatatlan kórképek esetében gyógyítani sem, azonban ezekben az esetekben is van lehetőség a demencia javítására például kognitív terápiával, pszichiáter segítségével. A feladat azonban nem merül ki ebben, hiszen a demenciával társuló szociális problémákat – viselkedészavar, depresszió és szorongásos zavarok, szintén kezelendők, melyeket pszichiáter képes hatékonyan kezelni.
Az egyik leggyakoribb szövődmény demencia esetén a delírium. A delírium egy akut és átmeneti mentális állapot, amire zavart gondolkodás, zavartság, koncentrálási nehézségek és a valóságérzet elvesztése jellemző. Az állapot hirtelen kezdődik, gyorsan fejlődik. A beteg delírium alatt nincs tisztában sem a saját állapotával, sem pedig a környezetével.
Egyéb szövődmények közé tartoznak:
A szövődmények megelőzése és kezelése érdekében kiemelten fontos a rendszeres orvosi felügyelet, a megfelelő táplálkozás, az esések megelőzésére irányuló intézkedések és a gondozók számára nyújtott támogatás.
Az orvostudomány mai állása szerint a demenciára nincs gyógymód. Egy alapvetően gyors lefolyású betegségről van szó, melynek folyamatán, megfelelő segítséggel lehet valamennyit javítani. Mivel a betegség az agysejtek pusztulásával jár, s ez a folyamat végleges, így a túlélési idő csupán néhány év, azoknak a kórképeknek az esetében melyek visszafordíthatatlanok (Alzheimer-kór).
Mivel mind a beteg, mind pedig a hozzátartozók számára egy nehezen feldolgozható állapotról van szó, érdemes lehet a szociális ágazat segítségét kérni, akik összeköttetésbe hozhatják a különféle támogató csoportokkal.
Feledékenység vagy szellemi hanyatlás észlelése esetén, kiemelten fontos mielőbb szakorvoshoz fordulni, hiszen az időben megkezdett kezelés jelentősen lassíthatja a tünetek romlását és jelentősen javítja a tüneteket.
Téma szakértői
