Az evészavarok gyakori problémát jelentenek, különösen a nők körében. Ezek az állapotok mentális kórképeknek minősülnek, hiszen jellemzően eltorzult testkép következtében alakulnak ki, azonban hamar fizikai szövődmények léphetnek fel a nem megfelelő táplálkozás miatt.
Tartalom
Hogyan kezelhetők az evészavarok?
Foglaljon időpontot szakembereinkhez!
Pszichiátriai Központ
Mit neveznek evészavarnak?
Az evészavarok olyan mentális egészségügyi problémák, amelyek az étkezéssel és a testképpel kapcsolatosak – pontosabban azzal, ahogyan az egyén saját magát látja. Az evészavarok azon túl, hogy az étkezési szokások normálistól eltérően alakulnak ki vagy kerülnek kialakításra, a fizikai egészségre, általános egészségi állapotra is kihatással lehet. Továbbá a mentális állapot romlását is eredményezheti. Az evészavarok főleg a nők körében jellemzőek, ami annak tudható be, hogy a nők nagyobb nyomás alá helyeződnek – különösen a média által – azonban a társadalmi elképzelések sem elhanyagolhatók. Férfiaknál is előfordulhatnak evészavarok, ám ez meglehetősen ritka.
Az evészavarok okai
Az evészavarok okai általában könnyen megfejthetők, azonban nem lehet egyetlen konkrét okot kiemelni, több minden is okozhatja és egyszerre több minden állhat a hátterében. Ezek között vannak hajlamosító tényezők, illetve kiváltó okok is.
Hajlamosító tényező lehet például a gyermekkori elhízottság. Ha valaki gyerekként túlsúlyos, elhízott volt, úgy feltételezhetően a testszégyenítést is megtapasztalta: gyakori, hogy súlyos előítéletek övezik az elhízott embereket, gyermekeknél akár a kiközösítés is előfordulhat, amit az érintett egyfajta traumaként él meg, hiszen bántalmazás áldozatává vált. Az ezt követően kialakult evészavarok célja tudatosan és tudat alatt is, ezeknek a bántalmazásoknak a jövőbeni elkerülése.
A társadalmi ideálok is ehhez kapcsolódhatnak. Ugyan az eltérő, hogy egyes kultúrákban mit neveznek testideálnak, azonban az adott ideál mindenhonnan rázúdul az emberekre a média által. Köztudott, hogy a média milyen erős befolyásoló erővel bír, így sajnos vannak, akiket ez a nyomás nem kerül el. Jellemzően az evészavarok ilyen esetekben úgy alakulnak ki, hogy az érintett mindent igyekszik megtenni annak érdekében, hogy a társadalmilag „elvárt”, elfogadott ideálnak megfeleljen. Az ez iránti megfelelés rendkívül erős lehet.
Az olyan pszichológiai tényezők is evészavarhoz vezethetnek, mint például a depresszió, szorongás vagy az alacsony önértékelés. Utóbbi szintén oda vezethető vissza, hogy az érintett, valamilyen okból kifolyólag nincs megelégedve önmagával, elsősorban a külsejére vonatkozóan, amin az étkezés szintjén próbál leginkább változtatni.
A traumák és a nagymértékű, állandó stressz következtében előfordulhat, hogy az embernél akarva, akaratlanul is evészavar alakul ki. Az étkezési szokások ilyen esetekben drasztikusan megváltozhatnak, ez gyakran megesik, és értelemszerűen normálisnak tekinthető egy bizonyos mértékig. Gond akkor van, ha a drasztikusan megváltozott étkezési szokások tartósan megmaradnak, és ekkor már evészavarról lehet beszélni.
A család és a genetika szerepe is fontos az evészavarok kialakulásának elkerülésében. Mivel a család az elsődleges szocializációs közeg, így gyermekként mindenki eltanulja a szokásokat a családjától – amik később megváltozhatnak -, és ez vonatkozik az étkezési szokásokra is. A szülőknek tehát fontos szerepe van abban, hogy egy egészséges étkezési szokás alakuljon ki. Továbbá, a genetika is hajlamosít az evészavarokra; családi halmozódás lehetséges.
Az evészavarok tünetei
Az evészavarok tünetei típustól függően rendkívül változatosak lehetnek, itt nem igazán lehet általános tünetekről beszélni, a különböző evészavarok különböző tünetekkel rendelkeznek. Lehet szó, túlevésről, túlzott testsúlyszabályozásról (étkezések kihagyása), bűntudat étkezések után.
Az evészavarokkal küzdőkben közös, hogy érzelmi nehézségeik vannak és hajlamosak a szociális elszigetelődésre. Gyakran társul hozzá szorongás vagy depresszió, így kerülik a társaságot és a szociális eseményeket. Mindez a torz testképből és az alacsony önértékelésből fakad. Az érintettek nem látják reálisan a saját testüket, magasságukat, alakjukat, súlyukat.
Az evészavarok típusai
Az evészavaroknak különféle típusait lehet megkülönböztetni egymástól, melyek különböző tüneteket és súlyos esetben következményeket, szövődményeket okozhatnak. A két legismertebb evészavar az anorexia nervosa, illetve a bulimia nervosa, melyeket köznyelvben egyszerűen csak anorexia és bulimiaként emlegetnek.
Az anorexia nervosa esetében az egyén jelentősen korlátozza a kalóriabevitelt, annak érdekében, hogy fogyjon és/vagy egy alacsony testsúlyt érjen el. Esetükben gyakoriak az olyan napok, melyek során semmiféle ételt nem vesznek magukhoz.
A bulimia nervosa során falási rohamok lépnek fel, ami miatt az egyén bűntudatot érez, ám mivel visszacsinálni már nem tudja, így kompenzációs magatartásként elsősorban önhánytatást alkalmaz. Ennek következtében a bűntudat enyhül, illetve a bevitt kalóriamennyiségtől is megszabadul.
A túlevési zavar is egy evészavar, melynek során – a bulimiához hasonlóan – gyakori a falási kényszer és a falási rohamok. Ezek gyakran teljes kontroll nélkül történnek és az egyén rövid idő alatt nagy mértékű ételt fogyaszt el. A különbség azonban az, hogy a túlevési zavarban élők nem alkalmaznak semmilyen kompenzációs magatartást.
Ide sorolható még az orthorexia nervosa. Ugyan ez nem tekinthető tipikus evészavarnak, azonban az átlagtól jelentősen eltérő étkezési szokások jellemzik. Orthorexia nervosa során az érintett csak és kizárólag egészséges, „tiszta” ételeket hajlandó fogyasztani, továbbá mondhatni, hogy fél az olyan ételektől, amik nem esnek bele ebbe a kategóriába. Alapvetően itt a gond az ételekhez való egészségtelen hozzáállás, illetve ebben az esetben is kialakulhatnak fizikai panaszok is.
Hogyan kezelhetők az evészavarok?
Az evészavarokat mindenképpen kezelni szükséges, hiszen súlyos, akár életveszélyes következményei is lehetnek, mint például a kiszáradás, hiánybetegségek. A pszichoterápia elengedhetetlen része a kezelésnek, különösen igaz ez a kognitív terápiára. Ennek során a torz gondolkodásminták átalakítása a cél. Gyógyszeres kezelés jellemzően nem jön szóba, nem szükséges. Néhány esetben azonban szükség lehet rá, azonban főként az evészavarok következtében kialakult szövődmények miatt.
Szintén kiemelt szerepe van a táplálkozási tanácsadásnak és rehabilitációnak. A kezelés része, hogy az érintettet megtanítják a helyes és egészséges táplálkozásra, illetve arra, hogy hogyan figyeljen a teste egyes jelzéseire.
Segítség lehet még a sorstársakkal történő találkozás, beszélgetés. Így az érintett egy támogató és megértő közegben érezheti magát. De ugyanilyen jelentőséggel bír a család és a barátok támogatása is.
A kezelés menete és a kezelési terv elkészítése minden esetben annak függvénye, hogy a páciens evészavara mennyire súlyos. Vannak olyan kirívó esetek melyek során kórházi kezelés is szükségessé válhat. A tünetek súlyosbodásának elkerülése érdekében fontos a mihamarabbi diagnózis.
Az evészavar gyógyítható?
Szerencsére az evészavar a legtöbb esetben gyógyítható, ehhez azonban fontos a minél hamarabbi felismerés, a megfelelő szakember és kezelés megkezdése. Az evészavarok kezelése hosszú, időt és türelmet igénylő folyamat. A teljes gyógyulás enyhébb esetben nagy valószínűséggel elérhető, ám általánosan elmondható, hogy a tünetek súlyossága mérvadó ebben az esetben. A gyógyítási folyamat komplex, több tényező együttese képes elhozni a teljes gyógyulást. A gyógyulás nagyban függ attól is, hogy az evészavar okozott-e valamiféle szövődményt, szervi elváltozást; amennyiben igen, úgy azt is kezelni szükséges.
Fontos az érintett együttműködése, ahogyan az is, hogy motivált legyen az iránt, hogy maga mögött hagyja az evészavart.
Téma szakértői
Utolsó módosítás:2024.02.14 09:55