A szenvedélybetegség során jelentős mértékben megváltozik az agy jutalmazó rendszere. Az addikciót kiváltó tevékenység vagy szer dopamint szabadít fel az agyban, melynek következtében az egyént jó érzéssel tölti el, egyedi, addig nem tapasztalt lelkiállapotokat tapasztalhat meg, melyet idővel minél gyakrabban és intenzívebben szeretne érezni.
Tartalom
A szenvedélybetegségek csoportosítása
Szenvedélybetegségre hajlamosító tényezők
Hogyan alakul ki szenvedélybetegség?
A szenvedélybetegségek tünetei, jellemzői
A szenvedélybetegségek kezelése
A szenvedélybetegségek gyógyulási esélyei
Foglaljon időpontot orvosainkhoz!
Pszichiátriai Központ
Mik a szenvedélybetegségek?
A szenvedélybetegségek – hétköznapibb nyelven függőségek - olyan állapotok, melyek során az egyénnek kényszere, vagy vágya van egy bizonyos tevékenység elvégzésére, vagy egy bizonyos anyag, szer iránt. Ez a vágy annak ellenére jön létre, és van jelen erőteljesen, hogy az egyén tudja, hogy negatív hatással van az egészségére, az életére és akár a társas kapcsolataira is. A szenvedélybetegségek kiterjedhetnek különböző területekre. Ilyen terület az alkohol, kábítószer, dohányzás, illetve a játékfüggőség is. Ezek a legismertebb és leggyakoribb szenvedélybetegségek, ugyanakkor bármi a tárgyává válhat ennek a kényszernek, hiszen elkülöníthető egymástól kémiai és viselkedési addikció is.
A szenvedélybetegségek csoportosítása
A szenvedélybetegségek két nagyobb csoportra oszthatók: megkülönböztethető egymástól kémiai, vagyis szerekkel kapcsolatos szenvedélyek, illetve viselkedési, nem szerekkel kapcsolatos szenvedélyek.
A szerekkel kapcsolatos szenvedélybetegségek három részre tagolhatók: legális szerek, illegális szerek, illetve dizájner szerek/drogok.
Legális kémiai addikció:
- dohányzás
- alkoholfogyasztás
- gyógyszerfogyasztás
- szerves oldószerek
Illegális kémiai addikció:
- ópiátok
- kokain
- kannabinoidok
- pszichomotoros stimulánsok
Dizájner drogok:
- mefedron
- szintetikus kannabinoidok
- kathi
A viselkedési szenvedélybetegségek közül az alábbiak a legjellemzőbbek:
- játékszenvedély
- teljesítménykényszer
- vásárlási szenvedély
- online függőség
- kleptománia
A szenvedélybetegségek okai
Szenvedélybetegség, függőség bárkiben kialakulhat. Ennek létrejötte ugyanis egy összetett folyamat, amely mind genetikai, biológiai, mind pedig környezeti tényezők is befolyásolnak. Ugyan minden szenvedélybetegség esetén egyedi tényezők játszanak szerepet, a kialakulásának folyamata nagyjából azonosan megy végbe.
Szenvedélybetegségre hajlamosító tényezők
A függőség kialakulása egy összetett folyamat, mely több tényező együttállásán alapszik. Vannak azonban, akik hajlamosabbak rá; különösen igaz ez azokra a személyekre, akiknek a családjában volt már példa szenvedélybetegségre.
A következő tényezők hatással lehetnek a szenvedélybetegség kialakulására:
- genetikai okok
- biokémiai tényezők
- mentális egészség, állapot
- környezeti hatások
- stressz, trauma
- személyiségjegyek
A genetika olya módon játszik szerepet, hogy családi halmozódás figyelhető meg sok esetben. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy például egy dohányzó szülő gyermeke is dohányzó lesz, vagy más addiktív tevékenységet fog folytatni, ám az esélye nagyobb lehet, mint nem dohányzó szülők esetében. Ugyanezen az elven a környezeti hatások is befolyással lehetnek. A család az elsődleges szocializációban játszik jelentős szerepet, így általában, a családi mintákat, szokásokat viszi tovább az ember.
Az agyban található kémiai anyagok (neurotranszmitterek) és egyes hormonok egyensúlya szintén befolyásolhatja a szenvedélybetegségre való hajlamot. Ugyanígy a mentális problémákkal küzdők – ilyen például a depresszió, szorongás -, hajlamosabbak lehetnek függőségekre, amivel a mentális állapotukon próbálnak meg javítani, enyhíteni a tüneteket.
Szenvedélybetegségek kialakulhatnak stressz és traumák hatására is: az egyén különböző szerekkel, tevékenységekkel igyekszik csökkenteni a stresszt, enyhíteni a trauma okozta következményeket, ami addig, míg az adott dolog tart, teljesül is.
Vannak olyan személyiségjegyek, amik szintén elvezethetnek a szenvedélybetegség kialakulásához, oly módon, hogy az impulzívabb, kockázatvállaló, alacsony önuralommal rendelkező személyek könnyebben próbálnak ki dolgokat.
Hogyan alakul ki szenvedélybetegség?
Minden szenvedélybetegség kialakulása egy többlépcsős folyamat, mely jellemzően fokozatosan hónapok alatt történik.
A függőségek, szenvedélybetegségek kialakulása az esetek jelentős részében egyszerű kipróbálással kezdődik, melyet főként a kíváncsiság, esetleg az új tapasztalatok szerzése hajt. Ebben a szakaszban az egyén még nem látja a problémát, nem tapasztal emiatt eltérést a viselkedésében és hozzáállásában sem.
Második szakasza a kialakulásnak az, ha a kipróbálás pozitív élményeket hozott magával. Jellemző, hogy a kipróbálás alatt vagy után olyan pozitív érzéseket tapasztal az egyén, amilyennel korábban még nem találkozott.
Ezt követően, illetve ennek okán megtörténik a cselekvés megismétlése. Az egyén újra szeretné átélni azokat a pozitív érzéseket, melyeket a kipróbálás során tapasztalt. Az ismétlődés újra és újra megtörténik, egészen addig, míg szokássá nem alakul.
A tevékenység szokássá alakul, rendszeressé válik, azonban az érzés egy idő után már nem ugyanaz, mint a kipróbálás során, vagy az azt követő néhány alkalommal. Ezáltal a tolerancia az adott dolog iránt növekszik, így a tevékenység iránti vágy és kényszer is fokozódik, egyre erősebb lesz.
A szenvedélybetegség kialakulásának következő szakasza a kontrollvesztés. A fokozódó és növekvő igény következtében az egyén folyamatosan egyre többet és többet szeretne: nagyobb mennyiséget az adott szerből, gyakrabban végezni az adott tevékenységet.
Ez a kontrollvesztés olyannyira erős, hogy befolyásolja a mindennapi életet azáltal, hogy az egyén másra sem igazán tud gondolni, mint az általa vágyott dologra. Így negatívan befolyásolja az egyén életének gyakorlatilag minden területét.
Ezt követően jelennek meg a megvonási és elvonási tünetek: a dologhoz nem lehet bármikor hozzájutni, a tevékenységet nem lehet bárhol és bármikor elvégezni. Ami teljes kontrollhiányhoz vezethet, és az egyén már kényszeres vágyat érez, képtelen a korábban megszokott módon élni a mindennapjait, amit ebben a szakaszban az adott dolog iránti vágy kielégítése tölt csak ki.
A folyamat tehát szakaszosan:
- kipróbálás
- pozitív élmények szerzése a kipróbálás során
- ismétlődés, majd szokássá válás
- tolerancia kialakulása, fokozott vágy érzése
- kontrollvesztés
- megvonási tünetek
- kényszeres vágy és kontrollhiány
A szenvedélybetegségek tünetei, jellemzői
A különféle szenvedélybetegségek tünetei alapvetően azonosak, általánosságban véve meg vannak a sajátos jellemzői, melyekből erre az állapotra lehet következtetni. Fontos megjegyezni, hogy a szenvedélybetegeknek nincs betegségtudatuk, általában valami drasztikus esemény szükséges ahhoz, hogy maguknak is beismerjék, hogy problémával állnak szemben.
A szenvedélybetegségek tünetei
- kontrollvesztés
- növekvő tolerancia
- megvonási, elvonási tünetek
- folyamatos kényszer
A kontrollvesztés tünete akkor jelenik meg, amikor a szenvedélybetegség súlyosabbá válik. Ekkor az érintett elveszíti az irányítási képességét az iránt a dolog iránt, aminek irányába vágyat, kényszert érez.
A növekvő tolerancia fokozatosan alakul ki: az adott dologból a beteg egyre többet és többet akar, szerhasználat esetén ez megnyilvánulhat a minőségben is, vagyis, hogy nem csak, hogy többre, hanem erősebbre is van szüksége. Minél jobban növekszik a tolerancia, annál inkább súlyosbodó állapotról van szó.
Megvonási, elvonási tünetek jelentkeznek súlyos szenvedélybetegség esetén, abban az esetben, ha az érintett nem tud hozzájutni az általa vágyott dologhoz, vagy nem tudja végrehajtani azt a tevékenységet melyre kényszert érez. Ez megnyilvánulhat szorongás, ingerlékenység formájában, illetve szerhasználat következtében olyan fizikai tünetek is jelentkezhetnek, mint például a remegés és izzadás.
A folyamatos kényszer és vágy érzése olyannyira elhatalmasodhat az egyénen, hogy a mindennapi életet, a munkavégzést, sőt akár a társas kapcsolatokat is negatívan befolyásolhatja.
A szenvedélybetegségek kezelése
A szenvedélybetegségek kezelhetők, többféle lehetőség és mód áll rendelkezésre. Minden esetben egyéni mérlegelés alapján dönt a pszichiáter arról, hogy mi lenne a páciens számára a leghatékonyabb megoldás.
A szenvedélybetegség kezelésének egyik elsődlegesen alkalmazott módszere a pszichoterápia, illetve a gyógyszeres kezelés. A kognitív viselkedésterápia, pszichoanalitikus terápia segít felderíteni a szenvedélybetegség hátterét, és feltárni kialakulásának lehetséges okait, továbbá a kontroll visszanyerésében is hatékony lehet. Egyes esetekben gyógyszeres kezelés is szóba jöhet, különösen szerhasználat esetén, a fizikai elvonási tünetek enyhítésének céljából.
Támogató – akár anonim – csoportok felkeresése nagy segítség lehet a terápia mellett, a gyógyuláshoz vezető úton. A sorstársakkal való találkozás pozitív hatással lehet az egyénre, megismerhet más életutakat, illetve személyesen is hallhat és láthat olyan embereket, akik sikeresen vissza tudtak térni a normális életbe és megszabadultak függőségüktől.
Vannak olyan esetek, melyek rendkívül súlyosak és orvosi, illetve kórházi kezelést igényelnek, esetleg rehabilitációra szorulnak.
A szenvedélybetegségek gyógyulási esélyei
A szenvedélybetegségek kezelhetők, azonban akinek genetikai vagy egyéb hajlama van rá, úgy megvan a visszaesés kockázata. A folyamat során több szempontot is figyelembe kell venni.
Az első és egyik legfontosabb cél a remisszió elérése. A remisszió tünetmentes állapotot jelent, azonban a páciensnek ilyenkor is oda kell figyelnie arra, hogy kordában tudja tartani szenvedélyét. Az életmódváltás is segíthet az úton: a megfelelő, egészséges táplálkozás és testmozgás pozitív hatással vannak mind a testre, mind pedig az elmére. A testmozgás segíthet kitisztítani és elterelni a gondolatokat.
Minden szenvedélybetegség esetén, bármikor fennállhat a relapszus esélye. Visszaesés során újra azokat az érzéseket keresi, mint korábban. Sok esetben a visszaesés annak a téves gondolatnak az eredménye, miszerint „egy kicsi nem árthat”.
Összességében a szenvedélybetegségek kezelési folyamata egy hosszú távú, sok esetben élethosszig tartó folyamat. A cél az, hogy az érintett először remisszióba kerüljön, és elkerülje a relapszust. Rendelés típusa: Rendelés helyszíne:
Téma szakértője
Specialitások:
Utolsó módosítás:2024.02.14 09:53