Magatartászavar

Magatartászavarral kapcsolatos szolgáltatásaink a Pszichiátriai Központban
Mit jelent a magatartászavar?
Mik a magatartászavar leggyakoribb típusai?
Milyen tényezők járulnak hozzá a magatartászavar kialakulásához?
Milyen tünetek társulnak a magatartászavarhoz?
Hogyan diagnosztizálható a magatartászavar?
Hogyan kezelhető a magatartászavar?
Milyen szövődményei lehetnek a magatartászavarnak?

Magatartászavarral kapcsolatos szolgáltatásaink a Pszichiátriai Központban

• első interjú – részletes és alapos pszichiátriai vizsgálat

• kontroll vizit; gondozásba vétel

• gyógyszeres terápia

• pszichoterápiás konzultáció – alap és szupportív

• pszichológusi konzultáció

• neuropszichológusi konzultáció

Mit jelent a magatartászavar?

A magatartászavar komplex viselkedési problémát jelent, amely sokféle tényezőtől függ és az élet sok területére hatással van. Magatartászavarnak azt nevezzük, ami eltér a társadalomban normálisnak elfogadottól. A ,,normális” vagy ,,elvárt” viselkedést azonban nehéz megadni, főként gyermekeknél, akik gyakran viselkednek impulzívan. Éppen ezért a magatartászavar diagnosztikája is nehéz; az adott fejlődési szinten várhatótól való eltérés esetén vagy extrém viselkedés esetén mondható ki a magatartászavar diagnózisa, ami legalább 6 hónapja fennáll és az iskolában/munkahelyen, otthon és a társas kapcsolatokban is zavart okoz.
A magatartászavar előfordulását főként gyermekeknél látjuk, de gyakori a felnőtteknél is. Ha gyermekkorban kezeletlenül marad a magatartászavar, ez felnőve kihatással lehet és negatívan befolyásolhatja az egyén munkaképességét és kapcsolattartási képességét. Éppen ezért fontos, hogy időben felismerjük a magatartászavarokat, és szakember segítségét kérjük a kezelésükhöz. A megfelelő kezelés és támogatás segíthet a magatartászavarral küzdőknek az életminőségük javításában és a sikeres társadalmi integrációban.

Mik a magatartászavar leggyakoribb típusai?

Napjainkra a magatartászavarok számos típusát azonosították. Az alábbiakban összefoglaltuk a leggyakoribb magatartászavarokat és jellemzőiket. A magatartászavar leggyakoribb típusai:

• Figyelemzavaros/hiperaktivitás zavar (ADHD): Az ADHD-t diagnosztizált egyének gyakran nehezen tudnak koncentrálni, hiperaktívak és impulzívak lehetnek. Ez a zavar gyakran már gyermekkorban jelentkezik, és felnőttkorban is fennmaradhat.
• Oppozíciós lázadó zavar (ODD): Az ODD-tól szenvedők rendszeresen ellenállnak az elvárásoknak, és gyakran viselkednek lázadóan vagy provokatívan. Ez a zavar gyakran kezdeti szakaszában a családban vagy iskolában okoz nehézségeket.
• Viselkedési zavar (CD): A CD-ben szenvedők hajlamosak arra, hogy megszegjék az alapvető szociális szabályokat és mások jogait. Ezzel a magatartászavarral élők erőszakos,  antiszociális vagy törvénybe ütköző magatartást tanúsíthatnak. Gyakran hajlamosak a mások elleni agresszióra és a szabályszegésre.
• Szeparációs szorongászavar: Ennek a magatartászavarnak a jellemzője a túlzott szorongás és félelem, amikor az egyénnek el kell válnia a számára fontos személyektől vagy helyektől, például az otthontól vagy a szüleitől.
• Kényszerbetegség (OCD): A kényszerbetegséget tartós, ellenőrizetlen és tolakodó gondolatok, késztetések és cselekedetek jellemzik. Ebben a magatartászavarban szenvedő olyan tevékenységeket végez, mint például a folyamatos mosogatás és takarítás, dolgok számolása, szigorú ütemterv betartása.

  Cikkek melyeket mindenképpen olvasson el!

  • Antidepresszánsok kezelési lehetőségként krónikus fájdalom esetén
  • Depresszió - ha nem képes az örömre, kaphat segítséget
  • Borderline zavar - mikor érdemes segítséget kérni?
  • Pszichózis – nem csak skizofréniában jelentkezhet
  • Bipoláris zavar - legfontosabb az időben felállított, pontos diagnózis

Milyen tényezők járulnak hozzá a magatartászavar kialakulásához?

A magatartászavar hátterében nem lehet egyetlen okot azonosítani, valószínű, hogy a biológiai és környezeti tényezők keveréke játszik szerepet a magatartászavar kialakulásában. A magatartászavar kialakulását a következő tényezők befolyásolhatják:

• Terhességi komplikációk: Úgy tűnik, hogy a magatartászavarok gyakoribbak az alacsony születési súlyú vagy koraszülöttként született gyermekeknél. Az ODD szintén gyakoribb lehet azoknál a gyermekeknél, akik az anyaméhben toxinoknak, például dohányfüstnek voltak kitéve, vagy azoknál a gyermekeknél, akiknek szülei kábítószerrel való visszaélésben szenvednek.
• Öröklődés: A genetikai tényezők szerepet játszhatnak bizonyos magatartászavar kialakulásában. Ha a családban előfordult már hasonló zavar, növelheti az egyén hajlamát is a magatartászavar kialakulására.
• Neurobiológia: A neurotranszmitterek megváltozott aránya, az agy területeinek működése és az idegrendszer fejlődése is közrejátszhatnak a magatartászavar kialakulásában. Bizonyított, hogy az agy szerkezetében, fejlődésében és a neurotranszmitterek szintjében bekövetkező változások összefüggésben vannak a magatartászavarral. Például a figyelmet szabályozó agyterületek kevésbé aktívak az ADHD-s gyermekeknél. Az alacsony szerotoninszint és a kortizolra, a stresszhormonra való nagyfokú érzékenység szintén szerepet játszhat az agresszióban.
• Nem: A fiúgyermekeknél nagyobb valószínűséggel fordul elő magatartászavar, mint a lánygyermekeknél. Nem világos, hogy ez biológiai különbségekre vezethető-e vissza, vagy a nemi normák és elvárások közötti társadalmi különbségek befolyásolják a fiúgyermekek viselkedését és fejlődését. Ez azt is jelenti, hogy a lányok kisebb valószínűséggel kapják meg a magatartászavar diagnózisát: hiszen a viselkedésük neveltetésükből fakadóan kevésbé nyilvánvaló (például szavakkal fejezik ki az agressziót, nem tettekkel).
• Trauma: A pszichológiai trauma a súlyos vagy krónikus stresszre adott összetett érzelmi és fizikai válasz. A traumának való korai kitettség hatással lehet a fejlődésre, például:
  • instabil otthoni élet
  • nehéz kapcsolat a szülőkkel vagy gondviselőkkel
  • következetlen vagy kemény fegyelmezés
  • fizikai vagy érzelmi bántalmazás
  • fokozott stressz például a bizonytalan anyagi háttér miatt
• Fejlődési tényezők: A gyermekkori fejlődési kihívások, például a szociális készségek kialakítása vagy az érzelmi szabályozás, befolyásolhatják a magatartászavar kialakulását.

Milyen tünetek társulnak a magatartászavarhoz?

A magatartászavarokat általánosságban nehezebb jellemezni, mindegyik magatartászavar típusnak megvannak a maga jellemző tünetei. Mégis azt mondhatjuk, hogy a következő tünetek gyakori, hosszú távú fennállása esetén gondolnunk kell a magatartászavarra:

• Könnyen ingerelhetőség, dühösség vagy szorongás
• A frusztrációval való megbirkózás problémái
• Gyakori dühkitörések és kirohanások
• Elszigetelődés és társadalmi visszahúzódás
• Szorongás, amely zavarja a mindennapi tevékenységeket
• Vagyoni károkozás vagy rongálás
• Lopás vagy hazugság
• Gyenge iskolai teljesítmény és lógás az órákról
• Dohányzás, ivás, drogfogyasztás vagy szexuális aktivitás fiatal korban
• Ellenséges viselkedés a tekintélyt parancsoló személyekkel szemben
• Étvágyváltozás és súlyingadozás
• A személyes higiénia és a megjelenés elhanyagolása

  Kapcsolódó cikkünk

  

  Antidepresszánsok kezelési lehetőségként krónikus fájdalom esetén

  A krónikus fájdalom és a daganatos betegséggel, esetleg annak kezelésével járó fájdalom kezelése bonyolult, türelmet és nagy hozzáértést igénylő feladat. Éppen ezért folyamatosan vizsgálják a lehetséges megoldásokat, így többek közt az antidepresszánsokat is. Ennek jelentőségéről és az ...

  Tovább olvasom

Hogyan diagnosztizálható a magatartászavar?

A magatartászavar diagnosztikája nehéz lehet, de fontos, hogy a felmerülő viselkedési problémák esetén pszichiáterhez forduljunk saját vagy gyermekünk tüneteivel. A magatartászavarok nagy része nem kerül felismerésre és nagyfokú szenvedést okoznak az egyénnek és környezetének is. Ha viszont diagnosztizálják a magatartászavart, a különböző terápiás módszerek segítségével lehetőség nyílik egy jobb életminőségre. A pszichiáter egy hosszabb értékelési folyamat során diagnosztizálhatja a magatartászavart. Ez magában foglalhatja a következőket:

• a páciens/gyermek megfigyelése
• viselkedési ellenőrző listák
• szabványosított kérdőívek
• interjúk a hozzátartozókkal: szülőkkel, családtagokkal, gondozókkal, tanárokkal

Hogyan kezelhető a magatartászavar?

A magatartászavar kezelése összetett, a leghatékonyabb kezelést egyénre szabott megközelítéssel lehet elérni. A magatartászavar leggyakoribb kezelési módjai közé tartoznak:

• Terápia: A pszichoterápia, például a kognitív-viselkedés terápia (CBT) hatékony lehet a magatartászavarok kezelésében. Ez a fajta terápia segít az érintettnek megérteni és kezelni a problémás viselkedést. Megtanítja felismerni a gondolatokat, érzéseket, testi tüneteket, a következményes cselekvést; és olyan képességeket tanít, amivel ezeket jobb irányba lehet terelni. A szociális készségek is fejleszthetőek pszichoterápiás módszerekkel.
• Gyógyszeres kezelés: Bizonyos esetekben orvosok gyógyszereket is javasolhatnak a magatartászavar tüneteinek enyhítésére, például ADHD vagy szorongás esetén.
• Szülői képzés és támogatás: Nagyon fontos a szülőknek is segítséget nyújtani a magatartászavarban szenvedő gyerekeik kezelésében és nevelésében. Ennek során megtanítják a szülőknek a magatartászavar hátterét és olyan módszereket, amikkel könnyebben tudnak kommunikálni gyermekükkel, kijelölni a határokat és szabályokat, valamint ami segítheti gyermekük fejlődését.
• Környezeti változtatások: Az iskolai vagy otthoni környezet megváltoztatása is hozzájárulhat a magatartászavarok kezeléséhez.
• Kombinált terápia: Néha a legjobb eredményeket a terápia és a gyógyszeres kezelés kombinációja hozza a magatartászavar kezelésében.

Fontos megérteni, hogy a magatartászavar kezelése hosszú időt vehet igénybe és lehetnek benne nehezebb időszakok, ,,visszaesések”. Kitartó munkával, családi és baráti támogatással azonban jelentős javulást lehet elérni, ami a kapcsolatokra, életminőségre is hatással lesz. A magatartászavar korai kezelése gyermekeknél a későbbi pszichiátriai betegségek kockázatát is csökkenti.

Milyen szövődményei lehetnek a magatartászavarnak?

A magatartászavar kezelés nélkül rövid és hosszú távon is negatív hatással lehet az egyén személyes és szakmai életére. Az emberek bajba kerülhetnek a viselkedésük miatt, például rendőri intézkedéssel nézhetnek szembe verekedés, zaklatás vagy a hatósági személyekkel való vitatkozás miatt. A felnőttek végül elveszíthetik a munkájukat. A házasságok széteshetnek a tartósan feszült kapcsolatok miatt, míg a gyermekek iskolát válthatnak, és végül kifogyhatnak a lehetőségekből.

Minél korábban diagnosztizálják és megfelelően kezelik a magatartászavart, annál valószínűbb, hogy az ebben szenvedő gyermek vagy felnőtt képes lesz kontrollálni a viselkedését és egy jobb, teljesebb életet élhet.

Téma szakértői

Dr. Szekeres György PhD

pszichiáter, egyetemi docens

Dr. Blazsek Péter

gondozóvezető főorvos, pszichiáter

Dr. Veres Andrea

pszichiáter, főorvos