A fizikai fájdalom könnyebben elviselhető, mint a lelki fájdalom. Emiatt sokan az önbántalmazás valamilyen formáját választják, hogy segítsen nekik megszabadulni a bennük uralkodó feszültségtől vagy érzésektől. Az önbántalmazás azonban egy menekülési utat jelent, de nem ad valódi megoldást. A valódi megoldás azt jelenti, ha megtanuljuk, hogyan küzdjünk meg más módokon a problémákkal és hogyan dolgozzuk fel a bennünk uralkodó érzelmeket.
Mit jelent az önbántalmazás?
Miért fordulnak egyesek az önbántalmazás módszeréhez?
Kik körében gyakori az önbántalmazás?
Mik az önbántalmazás típusai?
Milyen jelek alapján ismerhető fel az önbántalmazás?
Hogyan lehet segíteni önbántalmazás esetén?
Foglaljon időpontot orvosainkhoz!
Pszichiátriai Központ
Az önbántalmazás azt a cselekményt jelenti, amelynek során valaki szándékosan fájdalmat és sérülést okoz a saját testének. Leggyakrabban az önbántalmazás vágás, égetés, ütés vagy karmolás formájában történik, de bármilyen más önmagának fájdalmat okozó tett is idetartozik; például a mérgező mennyiségű alkohol vagy kábítószer fogyasztása vagy a szándékos részt vétel egy nem kívánatos szexuális aktusban.
Ahogyan az önbántalmazás formája is sokféle lehet, ugyanúgy nagyon sok és különböző ok húzódhat meg mögötte. A legtöbb ember számára az önbántalmazás egy eszköz, amivel testi fájdalommá alakítják a lelki fájdalmat. Ez megkönnyebbülést okozhat, sokan arról számolnak be, hogy a testi fájdalmat könnyebb viselni, mint a lelkit. Az önbántalmazás tehát olyan lehet, mint egy megküzdési stratégia: feszültség esetén segít enyhíteni a negatív érzelmeket. Fontos különbséget tenni az önbántalmazás és az öngyilkosság között. Az önbántalmazás célja nem önmagának az elpusztítása, hanem helyette fájdalom okozása. Az önbántalmazás azonban néha súlyosabb formát is elérhet, mint azt előzőleg tervezte az illető, valamint súlyos fertőzések is kialakulhatnak belőle. Mindezek miatt az önbántalmazás egy igenis veszélyes dolog a testi egészséget nézve, a lelki egészség szempontjából pedig abszolút veszélyes. Az önbántalmazás arra utal, hogy az illető kimerítette a megküzdési lehetőségeit, hogy súlyos lelki fájdalmat él át, hogy segítséget kér. Éppen ezért fontos, hogy a környezet észrevegye a jeleket és empatikusan odaforduljon, meghallgassa és megértse ezeket az embereket. Sokaknak vannak kis rituáléi, szokásai, amelyek megerősítik a hétköznapokban. Mikor válhat azonban a gondolkodás, a viselkedés kényszeressé? Mikortól lehet obszesszív-kompulzív zavarról, vagyis OCD-ről beszélni? Hogyan támogatható meg a hosszútávú jóllét állapota? Dr. Szekeres György PhD , a Pszichiátriai ...
Kapcsolódó cikkünk
OCD - mikor érdemes pszichiáterhez fordulni?
Az önbántalmazás gyökerei gyakran a korai gyermekkori traumában keresendők, beleértve a fizikai, verbális vagy szexuális bántalmazást. A gyermekkori tanult minták, sémák könnyen bekapcsolódhatnak stresszhelyzetekben, és ilyenkor az önbántalmazás eszközét választhatják azok, akik korábban is bántást kaptak. Az önbántalmazás más, traumától független, súlyos mentális problémákra is utalhat, lehet például a depresszió, szorongás vagy borderline személyiségzavar tünete.
A tanult megküzdési és védekezési mechanizmusainktól függ, hogy valaki hogyan alkalmazkodik az élet kihívásaihoz. A védekező mechanizmusok a stresszre adott önkéntelen reakcióink, mint például a támadás vagy az elkerülés. A megküzdési mechanizmusok pedig azok a tudatos cselekvések, amelyeket a negatív gondolatok és érzések enyhítésére teszünk, a stressz levezetésére. Mindenkiben más ilyen megküzdési mechanizmusok fejlődtek ki, egyesek kibeszélik a problémáikat egy közeli barátnak, mások a meditációban, festésben vagy a sportolásban találják meg a megnyugvást. Valójában az önbántalmazás is egy ilyen jellegű megküzdési mechanizmus, ami segít levezetni az érzéseket, indulatokat. Az önbántalmazás azonban nem jelent hosszú távú megoldást, sőt hosszú távon veszélyes lehet és csak még rosszabbul érezheti magát tőle az illető. Az önmagukat bántalmazó személyek pillanatnyilag úgy érezhetik, hogy ez segít felszabadítani a szorongás, a düh vagy a szomorúság felgyülemlett érzéseit. A bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy idővel ezek a nyers érzelmek továbbra is jelen lesznek, sőt, akár súlyosbodhatnak is. Gyakran bűntudat vagy szégyenérzet is megjelenik az önbántalmazás tettét követően. Ráadásul az önbántalmazás önmagában is veszélyes lehet, még akkor is, ha az egyén nem akar jelentős vagy tartós károkat okozni magának.
Vannak, akiket az önbántalmazás fájdalma emlékezteti arra, hogy élnek, hogy tudnak érezni. Mások az önbántalmazás révén adják meg maguknak a szerintük jogos büntetést vagy ezzel töltik ki haragjukat saját magukon. Az önbántalmazás egy segélykiáltó eszköz is lehet, amivel az érintettek közlik a környezetükkel, hogy bajban vannak, támogatásra van szükségük. A hirtelen fellépő önbántalmazás arra is kísérlet lehet, hogy az illető visszanyerje az irányítást egy különösen felkavaró élmény (például egy bántalmazás vagy egy traumatikus esemény) túlélése után.
Cikkek melyeket mindenképpen olvasson el!
Bárkinél előfordulhat, hogy az önbántalmazás eszközéhez nyúl, ám ez gyakoribb az alábbi csoportok esetén:
Rengeteg módja van annak, hogy valaki kárt tegyen önmagában. Azok a tettek is ide tartoznak, amik közvetve károsítják a testi és lelki egészséget, például a túl sok alkoholfogyasztás vagy az étkezések korlátozása. Fontos kitétel, hogy az önbántalmazás szándékos, az illető tudatában van tettének következményeivel. Az alábbiakban összegyűjtöttük, hogy mik az önbántalmazás leggyakoribb formái:
Az önbántalmazás egyéb módjai közé tartoznak a következők is:
Az önbántalmazás elkövetői gyakran bűntudatot éreznek vagy szégyellik mások előtt a tettüket. Emiatt gyakori, hogy megpróbálják elrejteni az önbántalmazás jeleit mások elől, például hosszú ujjú felsők vagy hosszú nadrágok viselésével, még akkor is, ha kint meleg van. Mások baleseti történeteket találnak ki, hogy a sérülésekre magyarázatot adjanak. Mindezek ellenére odafigyeléssel felismerhetőek az önbántalmazás jelei:
Habár az önbántalmazás segít feloldani és megszabadulni a súlyos érzelmektől, fontos tudni, hogy ez csak egy átmeneti állapot. A probléma nem szűnik meg, és újra szembesülni fog vele az illető. Az önbántalmazás csak pillanatnyi, percekig-órákig tartó megnyugvást ad, de hosszútávon nem segít kezelni az alapproblémát. Nagyon fontos, hogy ezt minden érintett átlássa, és külső segítséget kérjen! Számtalan hatékony pszichológiai és pszichiátriai módszer van, amelyekkel kezelhető az alapprobléma. Ezek a módszerek egy életre segíthetnek kigyógyulni, nem csupán pillanatnyi feloldozást adnak. Úgyhogy bátran kérjünk segítséget! Mindig vannak lehetőségek, mindig kiút, de az önbántalmazás nem jelent valódi kiutat.
Első lépésként segíthet, ha megosztjuk a problémát egy közeli hozzátartozóval vagy egy szerettünkkel. A probléma átbeszélése és a társas támogatás segít csökkenteni a feszültséget, és el tudjuk kerülni vele az önbántalmazás tettét. Az is segíthet, ha megpróbálunk az önbántalmazás helyett más módszereket is kipróbálni, amikkel meg tudjuk nyugtatni magunkat. Ilyen lehet például a festés, sportolás vagy akár csak a mély levegővételek. A hosszútávú megküzdéshez érdemes szakértői segítséget is igénybe venni. Önbántalmazás esetén nagyon sokat segíthet a pszichoterápia, ami segít azonosítani az érzéseket, a megküzdési stratégiákat és új, hatékonyabb megküzdési stratégiákat taníthat. Fejleszti a problémamegoldó készségeket és a stresszel való megbirkózást. Fontos még egyszer kiemelni, hogy az önbántalmazásból ki lehet gyógyulni. Előfordulhat, hogy az út nem lesz könnyű, de a terapeuta és szerető környezet támogatásával elérhető a cél. Rendelés típusa: Rendelés helyszíne:
Téma szakértője
Specialitások:
